Az árufeltöltés kedvelt diákmunka lehetőség, ráadásul elég sokrétűen vezet be a munka világába. Magam is megtapasztaltam a varázsát diákkoromban, ugyanis hipermarketben végeztem éjszakai árufeltöltési feladatokat.
Nem sok előzetes rálátásom volt a területre, de mindenképpen szerettem volna kipróbálni, milyen egy éjszakai műszak, és erre kiváló lehetőség adódott az árufeltöltés kapcsán.
Este 10-től reggel 6-ig tartott a műszak, egyetlen szünetünk volt valamikor a félidő tájékán, ekkor tudtunk enni és inni. Személyes holmikat az áruház területére nem vihettünk be, a belépéskor táskánk tartalmát átvizsgálták, és a bennük lévő, áruházukban is kapható termékeket megjelölték, nehogy a műszak végén, a kilépésnél problémánk származzon belőle.
A munkaterületek beosztásánál figyelembe vették a nemünket, főleg az erőnlét és az érdeklődési kör miatt. A fiúkat az üdítőitalok közé küldték, hogy aztán raklapszámra pakolásszák fel a nehéz, zsugorfóliázott pakkokat a megfelelő polcra. Nem volt könnyű dolguk, de együtt maradhattak és látványosan haladtak.
A lányokat a dekorkozmetikumok vagy a bébiételek közé küldték, ahol az egész műszak során egyetlen raklappal kellett foglalatoskodni, ugyanis az apró kis termékek helyét csak nehezen, egyesével lehetett megtalálni. Bár fizikailag nem jelentett nagy terhelést, de itt a fiúknál jóval csendesebben és lassabban zajlott a munka, nagyobb volt az unalom.
A polctükörre nagyon oda kellett figyelni az árufeltöltés során. Minden terméknek a kijelölt helyre kellett kerülnie, címkével kifelé, a polc elejéhez igazítva, hogy a vevők könnyen elérhessék, és egy mutatós, egységes polcképet adjon.
Az első munkanap reggelére teljesen elfáradtunk, a lábunk sajgott a sok állástól, de megérte kipróbálni, örök emlék lett.